2010. február 2., kedd

Siklós

Egy korábbi ormánsági kalandozás után irány újra Baranya déli mezsgyéje! Siklós, e tízezres kisváros, egy egész megyényi történelemmel büszkélkedhet. Itt van az ország leglátványosabb, még épségben álló középkori vára, de ez csak a kezdet, mert találunk itt gótikus kolostort, barokk kegytemplomot és török mecsetet is.


Bármerről közelítünk, Siklós kis dombon álló hatalmas vára messziről látszik. A belváros girbe-gurba utcaszerkezete miatt viszont nem könnyű megtalálni. A parkolót úgy lehet megközelíteni, ha a Kossuth teret keressük (előbb-utóbb minden út ide vezet), aztán egy közeli templom tornya mutatja az utat nyugat felé, a cifra narancssárga városháza rövidebbik oldalával szemben kezdődő Batthyány közbe. Ezen az utcácskán lehet felkanyarogni a várfalak alá.

A vár felé haladva, a Batthyány közből érdemes egy kis kitérőt tenni bal kéz felé a Vajda térre, mert ott egy gótikus eredetű ferences templomot és kolostort láthatunk, a templomban XV. századi freskókkal.

Most, ahogy ezt a bejegyzést írom, azt olvasom Siklós honlapján, hogy a vár 2011. április végéig felújítás miatt zárva lesz, és "a több évszázados építészeti örökség meg fog újulni a XXI. szd. technológiájával, azaz a múlt és a jelen fog találkozni. E találkozásukkal, szimbiózisukban fognak hidat képezni a jövő felé." Szívből remélem, hogy ez csak nagyzoló duma, és anakronisztikus szimbiózis helyett inkább történelmi valójában fog újra pompázni e csodás erődítmény, ami egyébként a felújítás előtt is elég jó formában állt. Emellett az időzítés is felettébb vacak, mert a közeli Pécs kulturális fővárosi mivolta miatt, a szokottnál nyilván többen barangolnának el idén Siklósra is...


A vár persze a félve várt felújítás előtt sem úgy néz ki, ahogy a XIII. században kitalálták (első említése 1294-ből való, alighanem kevéssel azelőtt épült fel), hanem egy változatosan szép egységet alkot, melyen a XIII-XVIII. század közötti korok mind nyomot hagytak. A kezdetekről néhány román és gótikus stílusú ablak- vagy ajtóív tanúskodik a palota falain, na meg a tisztán gótikus várkápolna.


A reneszánsz tobzódásának idején a török veszély miatt leginkább az erődfalakra koncentráltak – ebből az időből való a gyilokjáró, amiről remek kilátással tekinthetünk szét a város, a Dráva széles síkja, vagy a (keleti végét leszámítva) bágyadtan lankás Villányi-hegység felé.


A teljesen szabálytalan formájú udvart körbezáró, hol egyenes, hol ívelt falú palotaépület nagy része barokk építkezés után lett ilyen, de a külső falak stílusából én régebbinek mondtam volna. A következő kép bal szélén egy gótikus ablak látható, ami, a vele egy magasságban lévő vakablakokkal együtt, nem a mostani emeletek szintjéhez igazodik. A török időkben romba dőlt alacsonyabb épületre így szerkesztették rá a tágasabb, magasabb emeleteket. A kép jobb felén a kápolna ugrik ki a falból.


A vár belsejében hatalmas vártörténeti és képzőművészeti kiállítások voltak láthatók, amik a felújítás után nyilván részben kicserélődnek majd, a pincében pedig az elmaradhatatlan börtönmúzeumban borzonghat kedvére a sötét és szűk terektől meg a dohos levegőtől meg nem riadó látogató.


A kimerítő vártúra után térjünk vissza a belvárosba. A városháza mögött, a Széchenyi és a Vörömarty utca sarkán áll egy egészen különleges építmény, Malkocs bég dzsámija. Nagyobbra nőtt és ismertebb pécsi társával ellentétben ezt a mecsetet nem alakították át keresztény templommá, hanem a lebontott, visszaépítésre váró minaretjét leszámítva épp olyan, amilyen a török időkben vala.


A XVI. század második felében épült török imaházat az védte meg az évszázadok viharaitól, hogy beépítették egy lakóházba. 1992-ben bontották le róla a házat, és állították helyre fantasztikus eredménnyel, amiért a felújítók Europa Nostra díjat is kaptak. Hasonló stílusú mecsetekkel Boszniában találkozhat az utazó, és a sors szomorú fintora nyomán épp bosnyák menekültek használták templomukként az épületet a kilencvenes években.


A mecset berendezését a török állam adta ajándékba. Muzeális értékű bútorokat, kegytárgyakat láthatunk odabent. Mint minden mecsetben, belépvén itt is mennyei béke fogadja az embert. Szép szőnyegek, egzotikusan megmunkált tárgyak láthatók mindenütt: kincsesdoboz, ébenfa szék, Aladdin csodalámpája, csillogó kancsó...


Érdemes hosszabban időzve elmerülni a részletekben, és a cipőt az ajtóban hagyva alaposan körülnézni, mert ilyesmit itthon máshol nem láthatunk. Az ablakok az Ezeregy éjszaka meséit idézik, és egy magyar nyelvű koránt is találtunk.


Bámulatos, hogy a közös történelem ellenére mára valóságos barátság alakult ki törökök és magyarok között. Ebben a szellemben megyünk mi is tovább, ebből a muszlim szent házból egyenesen egy nagy becsben álló keresztény kegyhelyhez.

A Siklóshoz tartozó Máriagyűd ferences kegytemploma 1739-re épült fel, de már legalább 900 éve különleges szent helynek számít az itteni forrás környéke. Úgy tartják, hogy II. Géza király 1148-ban – a közeledő bizánci hadsereggel szemben védelemért fohászkodva – itt ajánlotta koronáját és trónját Mária oltalmába, mert már akkor is tartotta magát az a hit, hogy itt gyakran meghallgatásra találnak az imák. Mária megjelenéséről is sokszor beszámoltak a zarándokok, akik már az Árpád-házi királyok korában is templomban imádkozhattak Máriagyűdön.


A fényűző barokk külső nem kevésbé cikornyás belsőt rejt. Míg kívülről szerintem fenségesen mutat a templom, belül furcsán mutatnak együtt a barokk oltárok és a XX. századi freskók. De a lényeg az erre járók többsége számára persze nem ez, hanem az 1713-ból származó Mária-kegyszobor, amit a körüljárható főoltár rejt, és amely már a harmadik a sorban. Az elsőt a török hódoltság idején keverték el valahová, a másodikat pedig a Rákóczi-szabadságharc alatt menekítették a ferencesek Eszékre, mert az osztrákoknak szokásuk volt lenyúlni a magyar kegytárgyakat.


Ha elfáradt az utazó a bóklászásban, Siklós környékén bőven vannak olyan helyek, ahol különböző élvezetekben merülhet el az ember. Nagyon közel vannak ugyanis a villányi pincék és a harkányi fürdő is.

2 megjegyzés: