2009. október 21., szerda

Az Upponyi-szoros és a Lázbérci-víztározó

Ennyi épület után jöjjön egy könnyű séta a természetben, Borsod nyugati csücskén. Mondjuk a "természet" szó csak félig helyénvaló jelen esetben, mert az Uppony és Dédestapolcsány közötti völgyben egy – vízgazdaságügyi érdekek által vezérelt, viszont jó szépérzékkel megihletett – ötlet nyomán egy mesterséges tavat alakítottak ki.



A völgynek két vége van, és nem meglepő módon az Uppony felőli végén van az Upponyi-szoros. Ezt semmiképpen nem érdemes kihagyni, szóval aki csak rövidebb sétára vágyik, az mindenképpen Uppony felől kezdje a túrát, viszont aki inkább végigjárná az egész völgyet (ami 5 km egy irányban), Dédestapolcsány felől is indulhat. Itt tudok is ajnálani egy viszonylag olcsó, ellenben remek vendégházat. Mindkét falu rendes és csendes. Dédestapolcsány közelebb van a nagyvilághoz, nagyobb és idegenforgalmilag jobban felszerelt, Uppony viszont szebb fekvésűnek tűnik nekem.

Kampányiromány, melyben az pirkadatban való természetjrásrul kedvezően szólék vala

Mi északról, Putnok felől, egy őszi hajnalon érkeztünk Upponyba, és útközben ezt láttuk (a hely neve Fintavölgy, tudtam meg egy kedves idegentől, aki Google Earth-ön kommentálta a fotót):



A hajnali indulást egyébként is tudom javasolni, egyrészt mert akkor még elkerülhető a turistainvázió, másrészt meg a többi képen is látszik majd, hogy miért. Sőt, úgy általában, bárhová megy az ember, hajnalban legszebbek a hegyek és az erdő. Ha elég csendes maga a vándor, akkor csodálatos csend köszön neki vissza, és jó eséllyel találkozhat kisebb-nagyobb vadakkal is. No de a hajnali természetjárás előnyeinek taglalását itt és most be is fejezem, mert akárkinek próbáltam ezt elmagyarázni eddig, az vagy kiröhögött, vagy udvariasan mosolygott, de úgy, ahogy csak szegény szellemi fogyatékosokra szoktak oly sokszor.

Elég az kampánybul, szóljon hát az írás inkább az vadregényes Upponyi-szorosrul

A vadregényes Upponyi-szoros olyan helyen van, ahol nem is keresné az ember a térképen. A környező "hegyek" alig érik el a 400 méteres magasságot, és a Lázbérci-víztározó szélesebb és laposabb völgye meg a medencében fekvő Uppony között bukkan elő, teljesen váratlanul.



Az útvonal egyébként babakocsival vagy nagymamával is könnyen járható, mert egy keskeny aszfaltozott út vezet végig rajta, ami az autók előtt azóta le van zárva, hogy megépítették a víztározót. Aki egy szakadékban mindenképpen a Rám-szakadékhoz hasonló kaladokra vágyik, menjen inkább még egyszer vissza oda. A táj viszont nem kevésbé szép itt sem: hol a sokféle fa, bokor és virág, hol a meredek sziklafalak vonzzák a tekintetet. Meg persze ott van a látszólag ártatlanul csörgedező Bán-patak, ami kivájta ezt az egészet a mészkőből. Ha jó felé néz az ember, olyan fotót is lehet csinálni, amin a látvány teljesen alpesi:



S végül kevés szóval ám számos képekkel bemutatánk az felemlegetett tavat

Előre haladván, mikor gyanúsan kezd szelídülni a táj és tágulni a szoros, érdemes a lombok közt lefelé pillantani, mert előbb vagy utóbb előtűnik a tó. Az út ugyanis a tóparthoz képest feljebb halad a hegyoldalon, nyilván azért, hogy ne az ivóvízkészletbe köpjön és szemeteljen a felvilágosult turista. Több helyen van viszont kitaposott ösvény, amin le lehet menni a tóhoz.



Hihetetlen, mennyivel jobban esik itt az otthonról hozott másfél napos szendvics, mint bent a szobában. A tározó 1967-69 között épült, és állítólag 6,2 millió köbméter (azaz 4 milliárd 133 millió 333 ezer 333 db másfél literes ásványvizes palackba elegendő) víz fér el benne, és százezer környékbeli lakost lát el ivóvízzel. Így aztán fürdeni tilos, de horgászni nem.



A tó nagyjából V alakú, és mivel minden irányból hegyek vagy dombok veszik körbe, és a V egyik szárának végén van csak egy diszkrét gát, tök természetesnek hat. Hideg őszi reggeleken pedig, mikor a víz jóval melegebb, mint a levegő, nagyon szépen gőzölög:



Sajnos felülről még csak fényképen láttam a tavat, de legalább lesz miért visszatérni oda később. Egyébként a Miskolc-Kazincbarcika-Ózd háromszög, mint a fenti példa is mutatja, korántsem olyan rossz hely, mint a híre alapján gondoltam volna. Persze nem az említett városok lakótelepeihez kell kirándulást tervezni, hanem a köztük lévő, nevesincs dombvidékre, ami egy kellemesen ritkán lakott terület, sok-sok természettel és aprócska, szegény de jóravaló, szimpatikus falvakkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése